10 kedvenc – Instagram pillanatok

Szinte soha nem szoktam visszanézni a feltöltött képeimet, de a XIV. SzJG találkozó, vagy talán a közelgő Maradj velem megjelenés miatt visszapörgettem az instámat egészen az első feltöltött képig, és hihetetlenül nosztalgikus hangulatba kerültem, ezért úgy éreztem, van néhány kép/videó, amit egy külön bejegyzésben mutatnék meg (kiegészítő szöveggel), hátha érdekes lehet, mert nekem nagyon az volt.

Az instámon viszonylag sok a feltöltött tartalom, viszont ezeknek a nagy része olvasóktól kapott kép, amit a könyveimmel kapcsolatban küldtök nekem, vagy jelöltök rajta, én pedig továbbosztom a saját oldalamon. Szeretném megköszönni a rengeteg kreatív képet, vicces mémet, és csodás videót, amit kapok tőletek, és külön köszönöm, hogy szántok időt és energiát arra, hogy elkészítsétek.

Az olvasói tartalmak mellett pedig ott vannak a saját képeim és videóim, a megjelenések, dedikálások és találkozók, vagy csak néhány olyan pillanat, amitől a mai napig boldog leszek, ha visszagondolok rá. És most ezekből mutatnék vegyesen néhányat. 🙂


Georgie 

View this post on Instagram

😀🎈 #szjgtalalkozo #halloween #ITsHalloween

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A kép története: 2017. október, az SzJG Halloween találkozó. Rengeteget gondolkodtunk anyukámmal és a nővéremmel, hogy minek öltözzek be a találkozóra, tényleg egy csomó esténk ment rá arra, hogy találjunk valami olyan jelmezt, ami vállalható olyan értelemben, hogy a fotózáson, kérdezz-felelek programon stb. ne üljek ott például vámpírnak, vagy valami horror szereplőnek öltözve, mert az fura lenne, főleg évekkel később, aztán, mint általában mindig, a legegyszerűbb megoldás nyert. Így lettem végül kicsi Georgie tavaly sárga esőkabátban, piros lufival a kezemben. Azt hiszem, még soha nem röhögtünk annyit, mint amikor az Obi áruházba berohanva a szerszámok és fúrók között próbáltam fel a kabátot, mert csak ott találtunk ilyet. 😀


You’re my wonderwall

View this post on Instagram

and after all ❤️

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A videó története: Az instámon több koncertről is található videó, és az elmúlt években tényleg rengeteg olyan bandát láthattam élőben, akiket igazán nagyon szeretek, de… de egyik sem olyan, mint ez a felvétel. Mert ez a Wonderwall. És rám nézett. Pont rám. Na jó, nem, messze voltam. 😀 Mindenesetre hatalmas élmény volt. SzJG-s élmény volt. ❤️


Uhrin-lányok

A kép története: SzJG Remény és Ég veled megjelenés Ágival és Sárival, akik annak idején szinte az első Szent Johanna olvasók voltak. Számtalan alkalommal találkoztunk már a könyves eseményeimen nagyjából évente, közben pedig felnőttek. Még kicsik voltak, amikor valamikor 2012 körül egy dedikáláson mesélték, hogy mennyire odavannak egy (akkori) tini énekesért. Máskor meg mondták, hogy nehéz a suli, nincs sok idejük, de jönnek a megjelenésre. Aztán, hogy éppen az érettségire készülnek. Majd, hogy megvan a jogsi. Aztán, hogy már kocsival jöttek. És hogy milyen az egyetem… Hihetetlen. 🙂 ❤️


#márker plakát

View this post on Instagram

🙊🙈❤️ #márker #bexisorozat

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A kép története: 2016 augusztusában két hétig volt egy #márker plakát az Aréna pláza mellett. Ez az időszak az egyik legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Miután megmutattam az olvasóimnak, hogy hol található, onnantól kezdve két hétig, bármikor arra jártunk kocsival, láttuk a táblával fotózkodó olvasókat, mi pedig mindig megálltunk, és odamentünk a lányokhoz, beszélgettünk, szelfiztünk, és őrületesen hangulatos volt az egész, főként, mert tényleg csak azok értették, hogy mi ez a felirat, akik olvasták a Bexit. Mindenki másnak csak egy fura plakát volt, amit valamiért sokan fotóznak. 😀


Lin 

A kép története: A nővéremmel mindig együtt vagyunk, de alig van róla feltöltve fotó az oldalamra, mert teljesen elzárkózik a nyilvános szerepléstől, én pedig ezt tiszteletben tartom, és nem erőltetem. Éppen ezért szeretem különösen a fenti képet, mert ezt véletlenül engedte feltölteni (a bejegyzésem írásakor kiderült, hogy egyébként már elfelejtette, de mindegy, kiharcoltam, hogy maradhasson 😀 ). Itt vettük át a második diplomáját, és őrületesen boldogok voltunk, és nagyon szép emlék. És Lin is szép. Meg okos is. 🙂


A sátor

View this post on Instagram

😂 tegnap ❤️ #bexisorozat #nélküled #dedikálás

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A kép története: A fotó a Nélküled dedikálásán készült 2016 áprilisában, amikor is a hosszú sort fotózva megpillantottuk A SÁTRAT, amit az olvasóim hoztak magukkal. A mai napig elnevetem magam, ha erre a pillanatra gondolok. Még mindig hihetetlen. Sátor. A dedikáláson. A sorban. Egy sátor… De tényleg, ott egy sátor. 😀


Korn

View this post on Instagram

😍😍😍 #thebestdayofmylife @jdevil33 #sziget #korn

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A kép története: Életem fotója. De komolyan. A Szigeten készült, 2014 augusztusában a Korn koncert előtt néhány perccel. Nagyon sokáig úgy volt, hogy nem jön össze a Jonathan Davis találkozás, és szerintem minden (bármilyen) fangirl átérzi azt a mérhetetlen szomorúságot, amit akkor éreztem, amikor úgy volt, hogy egyszerűen nem lehetséges, és már szinte beletörődtem, hogy nem és kész, aztán egy nagyon kedves ismerős segítségével hirtelen ott találtam magam a backstage-ben, a koncert előtt percekkel, és megpillantottam Jonathan Davist, akihez odamentek megkérdezni, hogy vállal-e egy gyors találkozást egy íróval. Tisztán emlékszem a pillanatra, ahogyan felém pillantott, én meg ott álltam, totális fangirlként, azon igyekezve, hogy ne ájuljak el, mert az elég béna lenne, és akkor Jonathan azt mondta, hogy jó, persze, és odajött, bemutatkozott, kezet fogott velem, azt hiszem én is el tudtam mondani, hogy ki vagyok, meg mondtam, hogy mennyire szeretem (a zenéjét, legalábbis remélem, hogy ezt hozzátettem, de lehet, hogy nem), és Lin elkészítette a fotót, ugyanolyat, legalább harmincat, mert ő csak azért izgult, hogy nehogy elrontsa a képet, én pedig ott álltam, a vállamon Jonathan Davis kezével (ez látszik is a fotón), és arra gondoltam, hogy úristen, én az a tizenéves lány vagyok, aki a buszon suliba menet mindig Kornt hallgatott, sőt, gyakran az órákon is ( 😀 ), és évekkel később íróként mutatnak be az énekesnek a Sziget backstage-ben a Nagyszínpad mögött. Ez eléggé klassz pillanat volt az életemben, és hihetetlenül sokat jelent a mai napig.


A fotó, ami videó

View this post on Instagram

😂 #szjgtalalkozo

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A kép története: 2015 december 6., SzJG találkozó, utolsó csapat a fotózásnál. Ez az a kép, ami igazából véletlenül videó lett, és amikor erre rájöttünk, az lett megörökítve. Borzasztóan őszinte pillanat, és nagyon szeretem ezt a felvételt.


Komment

View this post on Instagram

❤️❤️❤️ @novakregina

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A kép története: Arra nem emlékszem pontosan, hogy mi volt az eredeti kép, amit kiraktam, de azt tudom, hogy valami SzJG poszt volt, ami alatt olvasgatva rátaláltam erre a kommentre. Az egyik legmeghatározóbb vélemény számomra, amivel valaha találkoztam. Egy teljesen spontán reakció egy látott képre, mégis annyira nagyon sokat adott nekem. Minden benne van ebben a pár sorban, amin már olyan sokszor gondolkodtam, hogy mi történik akkor, amikor a tizenéves olvasóim már kinőttek a könyveimből. Benne van, hogy miként emlékeznek azokra az évekkel ezelőtti időkre, amikor még nem ért véget a sorozat, és együtt vártuk a Szent Johanna megjelenéseket. Ez a komment örökre beleégett az agyamba, és az egyik legnagyobb büszkeségem.


Búcsú a márker autótól, és a Bexi-sorozattól

A kép története: Az Egyszer megjelenésekor egy hétig állt egy #márker autó az L&L könyvesbolt előtt, így búcsúztattuk el a Bexi-sorozatot, és Nagy Márkot is. Elképesztően jó időszak volt, és még mindig nagyon sokszor emlegetjük, ahogyan a #márker plakátot, és az egész Bexi-sorozatot is. Óriási változást hozott az életemben, én pedig soha nem lehetek elég hálás azért, ami akkor történt velem.


Elsőre ezt a tíz képet emelném ki az Instámról, de ahogyan nézegetettem az oldalt, még annyira sok emlék és számomra kedves pillanat köszönt vissza, hogy egészen biztosan lesz a bejegyzésnek folytatása. 🙂

Hamarosan jövök…

Laura