Lexikon, díjátadó, interjú, SzJG

View this post on Instagram

😍🙌🏻 #bexisorozat

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

Úgy alakult, hogy az elmúlt héten három “nem megszokott” dolog is történt velem, így ebben a bejegyzésben írnék néhány gondolatot az új élményeimről, előtte azonban szeretném megköszönni, hogy az Illúzió egy hónapja (a megjelenés óta) szerepel a sikerlistákon, és őszintén nagyon köszönöm, hogy ennyire nagyon-nagyon szeretitek ezt a könyvet, és a Bexi-sorozatot. Tavasszal jön a 4. kötet! 🙂

És akkor a három, számomra nagyon megtisztelő esemény, ami (valamiért úgy alakult, hogy) egy héten belül történt 🙂

Bekerültem a Cerkabella kiadó Navigátor – Gyerekirodalmi lexikonba, ami fantasztikus elismerés, és hihetetlenül boldog vagyok. Meg sem vártam a tiszteletpéldányomat, hanem azonnal elrohantam megvenni, ami azért volt szörnyen vicces, mert a pénztárnál fizetéskor gyorsan elmeséltem a nagyon kedves eladónak, hogy benne vagyok, nézze meg! És meg is mutattam… 😀 Tudom, tudom… 14 regényem van a könyvesboltokban, de azért nem minden nap kerül be az ember egy lexikonba(!), szóval határtalanul boldog vagyok, és nagyon köszönöm. 🙂 Az Insta videóban látható a kiadvány, szerintem nagyon szép.

A második esemény. Már korábban írtam arról a megtisztelő felkérésről (igen, ez egy ilyen megtisztelő bejegyzés lesz), hogy zsűrizzek a II. kerületi novellaíró pályázaton, aminek hétfőn volt a díjátadó ünnepsége. Óriási (igen, most is jön egy) megtiszteltetés számomra, hogy Bosnyák Viktóriával és Csukás Istvánnal választhattam ki a nyertes novellákat, nagyon szerettem a közös munkát, és őszintén gratulálok minden résztvevőnek, szörnyen ügyesek voltak, remek írásokat kaptunk.

View this post on Instagram

🙋🏻☺️

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

A díjátadó előtt elképesztően izgultam (még soha nem zsűriztem, díjátadón csak jelöltként vettem részt, és akkor is nagyon izgultam, tehát ez így beidegződött nálam), továbbá, mivel egy iskolában volt az átadó, valamiért végig attól féltem, hogy fel fognak szólítani… 😀 De természetesen semmi ilyen nem történt, jó hangulatban telt az átadó, és külön köszönöm a twittereseimnek , hogy szorítottak értem.

 

A harmadik esemény. Akik ismernek, tudják (és sokszor szoktam említeni, Ustream adások alatt is), hogy nem szívesen vállalok semmilyen mádiaszereplést, mert bár nagyon (itt jön egy megint) megtisztelőnek érzem a megkereséseket, egyszerűen nem szeretek zavarni, sok lenni, nem szeretem, ha olyanok kénytelenek rólam olvasni/engem nézni, akiket egyáltalán nem érdekel az, hogy ki vagyok, mit csinálok. Én ezt teljesen megértem, és tiszteletben tartom, hiszen én sem szeretem az erőszakosságot, a nyomulást, meg ilyesmiket… A közösségi oldalakat használva tartom a kapcsolatot az olvasóimmal, és azt hiszem, így remekül megvagyunk, továbbá suliújságoknak bármikor nagyon szívesen válaszolok, ahogyan azt eddig is tettem. 🙂 Ennél több felületet pedig nem szeretek vállalni, éppen ezért évek óta elzárkózom az ilyen lehetőségektől, ami ezentúl is így lesz (és itt szeretném is megköszönni a megértést ezzel kapcsolatban). Azonban ritkán (nagyon-nagyon ritkán, legutóbb 4 éve, a Maxima magazinban szerepeltem egy rövidebb cikkben) mégis átgondolom, és el is fogadom, ahogyan most is történt. Ezúttal a Nők Lapja keresett meg, én pedig úgy éreztem, négyévente lehet, hogy nem zavaró egy-egy interjú (ha igen, akkor elnézést, de már megörtént), így örömmel elvállaltam a beszélgetést és fotózást. Az év utolsó számában leszek dupla(!!!) oldalon, biztos, hogy nagyon sokan fogtok találkozni a cikkel (szülők, nagyszülők, és sok twitteresem is a magazin olvasója), úgyhogy szilveszter környékén (talán pont azon a héten) már ott leszek az újságban. 🙂

View this post on Instagram

☺️

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

Szeretném külön megköszönni, hogy nagyon jó hangulatban telt az interjú, mivel nem vagyok rutinos benne, eléggé izgultam, de szerintem fantasztikusan sikerült, és nagyon köszönöm a türelmet a fotók elkészítése közben, mert ennyit szerintem senki nem szokott bénázni. 😀 Még a híres “dedikáló arcomat” is bevetettem (azt, amikor 500 képen ugyanúgy nézek ki), de mégis nagyon nehezen sikerült ellazulnom, mert eléggé szokatlan volt a szituáció.

Szóval lesz velem egy interjú (dupla oldalon!), aminek azért örülök különösen, mert szerintem nagyon szép lezárása lesz ennek a kicsit nehéz évnek.  Ezek történtek velem az elmúlt 7 napban, nagyon boldog vagyok, számomra mindhárom esemény hihetetlenül fontos, és igazán… (itt jön az utolsó) megtisztelő. Őszintén köszönöm. 🙂

Ó, és még valami. Holnap katt a szentjohannagimi.hu oldalra. Megújult, csodaszép lett, több száz SzJG idézet váltakozik folyamatosan. 🙂 Ha unatkoztok, ha rég olvastátok a sorozatot, ha még nem olvastátok a sorozatot, ha csak úgy olvasgatnátok belőle random idézeteket, ha éppen nem csináltok semmit a neten, de nem akartok elszakadni a géptől/telefontól, ha rossz kedvetek van, ha jó kedvetek van, ha hiányzik Cortez-Ricsi-Dave-Zsolti-Reni-Kinga-Virág-Máday (…és a többiek), akkor nézzetek rá az oldalra. 🙂

Hamarosan jövök… xxx Laura