2010, 2020

2009 decemberében az első Szent Johanna gimi kötet megjelenése előtt álltam. Ha jól emlékszem, már szerkesztés alatt volt a könyv, és készültünk a tavaszi bemutatóra. Ez tíz évvel, és huszonkét megjelent regénnyel ezelőtt volt. A nyolc SzJG kötetet követte a Bábel, az Akkor szakítsunk, a hatrészes Bexi-sorozat, az első IOV trilógia, a Mindig karácsony, valamint időközben megjelent új kiadásban két SzJG előtti könyvem is, a Remek, és a folytatása, az Ez is Remek. 

Most, hogy nem csupán egy évet, hanem egy egész évtizedet is zárunk, úgy érzem, szeretnék köszönetet mondani azért, ami velem és a könyveimmel történt tíz év alatt. Elképesztő út volt. A Szent Johanna első részének megjelenésekor fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, számíthatok-e egyáltalán bármire, érdekel-e valakit az, amit írok… Csak írtam, mert szeretek írni. És azóta is ezért írok. Ez semmit nem változott, minden más azonban igen.  

Most, tíz évvel a Kezdet után őrületes belegondolni, hogy a mostani olvasók közül sokan az első SzJG megjelenés idején születtek, az akkori tini olvasók pedig azóta már felnőttek. Sokan közülük még mindig olvassák a könyveimet, amit őszintén nagyon köszönök, ahogyan azt is, hogy ennyi év után ilyen üzenetet kapok.

Azt gondolom, hogy íróként nem is álmodhattam volna nagyobbat annál, minthogy a visszajelzések alapján a regényeim meghatározták az elmúlt tíz év ifjúsági irodalom kategóriáját. Lettem keresztrejtvénykérdés, kvízműsorokban válasz, ajánlott kötelező olvasmány, ballagási idézet és érettségi tétel is.

View this post on Instagram

🤗😍

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

Az olvasóim hétszer szavazták meg nekem az Aranykönyvet, volt év, amikor az első három helyezett is én lettem. 

A kép 2013-ban készült, amikor a Szent Johanna gimi 7. kötetével megnyertem életem első díját. A mai napon hetedik…

Közzétette: Leiner Laura – 2019. május 24., péntek

View this post on Instagram

koszonom! oszinten! igazan! nagyon! 😍❤️👏

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

Képtelenség összeszámolni, hogy hány szülő, nagyszülő és pedagógus írt nekem, vagy mondta el személyesen a megjelenéseken, hogy mennyire hálás, amiért azt látják, hogy olvasnak a tizenévesek.
Túlzás nélkül több ezer olvasóm mesélte el nekem, vagy írta meg üzenetben, hogy a könyveim hatására szerette meg az olvasást, vagy éppen az enyém volt az első regény, amit valaha elolvasott.
Tíz év alatt tizenöt SzJG találkozót tartottunk már (jövőre ismét kettő lesz)

az olvasóim pedig húsz megjelenésre jöttek el, kettő kivételével mind az L&L könyvesboltban volt megtartva. Voltunk ott télen, nyáron, napsütésben, esőben, hidegben, melegben… Érkeztek lányok hajnalban pokrócokkal, hogy mindenképp elsők lehessenek a dedikáláson, de történt már sátrazás is a Hegedűs Gyula utcában egy új könyvnél.

View this post on Instagram

😂 tegnap ❤️ #bexisorozat #nélküled #dedikálás

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

Őrület belegondolni, hogy hányan tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy Melyik szeptember 8.?, hányan vallják magukat hivatalosan is márkernek, hányan vennének részt az IOV-on, és hányan jelentkeznének a Szent Johannába, ha lehetne. Hihetetlen, hogy hányan számoltak be arról, hogy barátságok születtek a könyveim hatására, hány szülő meséli nevetve nekem, hogy eddig nem olvasott a gyerek, most meg az a baj, hogy mást sem csinál. Hányan hallgatták a könyveimben említett zenéket, és kötik egy-egy jelenethez vagy karakterhez. Hányan tartják a könyveimben szereplő híres napokat, hányan írták már rá a csuklójukra, vagy kézfejükre a szereplők nevét, és hány márker kommentelt a Blue October – Say It számhoz ahhoz, hogy ezt látva az együttes bekövetett instán. 😀

Félelmetes belegondolni, hogy az elmúlt években hány társaságban volt téma bármelyik könyvem, hány könyvespolcon sorakoznak a köteteim, és hány szobában égett hajnalig a lámpa egy-egy megjelenés után.
Elképesztően sokan írjátok nekem, hogy a könyveim segítettek, amikor szükségetek volt rá, sírtatok és nevettetek a karakterekkel, és ha úgy volt, akkor odamenekültetek egy kicsit, mert azt mondjátok, ott jó lenni. Örülök, hogy így éreztek, mert én is szeretek ott lenni, amikor írom a könyveimet.

View this post on Instagram

😍

A post shared by Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on

Szent Johanna, Bábel, Akkor szakítsunk, Bexi-sorozat, és legutóbb a Mindig karácsony. Rengeteg visszajelzés, rengeteg kedves és szívet melengető üzenet, amit őszintén nagyon köszönök, mert mindig fantasztikus érzés szembesülni azzal, hogy mit jelent számotokra az, amit csinálok, és hogy mennyire nagyon szeretitek a könyveimet. 

Az IOV-ot viszont nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból. Külön szerettem volna írni róla, mert azokat a visszajelzéseket, amiket Hanna története után kaptam, mindig is külön kezeltem. Mert az elmúlt három évben az IOV kapcsán olyanok is írtak nekem, akik más könyvem miatt nem írtak volna, akik nem Szent Johannások, nem Bexisek, nem is különösebben olvastak előtte tőlem, ezt a trilógiát viszont a kezükbe vették, mert Hannával tudtak azonosulni. Azért, mert az életük hasonlóan alakult. És azt hiszem, arra vagyok a legbüszkébb, amit ők írtak nekem, azokra a nem publikus, csak általam látott, abszolút diszkréten kezelt üzenetekre, mailekre, és levelekre, ahol a Hannához hasonló helyzetben lévő lányok írták le nekem azt, amit leírtak. 

Köszönöm mindenkinek az elmúlt tíz évet, hihetetlenül nagy út volt, köszönöm minden új és régi olvasómnak a bizalmat, és köszönöm mindenkinek, aki csak egyszer is a kezébe vette bármelyik könyvemet ebben az évtizedben. Köszönöm azoknak, akik most ismerkednek meg a regényeimmel és köszönöm azoknak is, akik már kinőttek belőlük, és nosztalgikusan tekintenek vissza. Köszönöm a sorban állásokat, a türelmet, a várakozást, köszönöm a dedikálásokat és találkozókat. Köszönöm, ha nevettetek, köszönöm, ha kikapcsolt titeket bármelyik történetem, köszönöm, ha szerettétek, és köszönöm, ha elvittétek magatokkal bárhová. Köszönöm, hogy sokan a könyveimmel és könyveimen nőttetek fel.

Sokan kérdezték, és kérdezik, hogy mikor írok már felnőtteknek, mikor váltok műfajt, stb. Erre a válaszom az, hogy nincs tervben a váltás. Szeretek erről a korosztályról és (főként) ennek a korosztálynak írni. Nekem soha nem derogált az ifjúsági kategória, sőt, kifejezetten büszke vagyok rá, hogy ebben a műfajban értem el azt, amit elértem, és őszintén mondhatom, hogy számomra az egyik legszebb dolog az, amikor kamaszokat, vagy kiskamaszokat látok olvasni. Kimondhatatlanul boldoggá tesz, hogy egy évtized elteltével az akkori tizenévesek után a mostani tizenévesek ugyanolyan lelkesedéssel, várakozással és izgatottsággal jönnek egy-egy megjelenésre és dedikálásra, ahogyan annak idején az első Szent Johannások tették. Hihetetlenül megható belegondolni ebbe, és kimondhatatlanul hálás vagyok érte. 

Ez az évtized tehát az ifjúsági irodalomról szólt számomra, és terveim szerint a következő sem lesz másképp. Köszönöm, hogy velem voltatok, és köszönöm azoknak, akik velem vannak.

2020-ban folytatjuk tovább, lesz két SzJG találkozó (tavasszal és ősszel is), egy picit megünnepeljük a tíz éves SzJG-t és L&L könyvesboltot (a könyvesbolt szintén 2010-ben nyitott), lesz dedikálás, és persze 2020-ban jön új könyvem is. 

Boldog új évet kívánok mindenkinek!