Ez volt 2025-ben a…

Lassan véget ér 2025, ami egészen elképesztő magasságokat súrolt, és hihetetlen olvasói és szakmai sikereket hozott az életembe. Két teltházas Akvárium LL olvasók találkozója, Londonsztori megjelenés, Rácz Zsuzsa pódiumbeszélgetés a Könyvhéten, Glamour nagyinterjú fotózással, Tud rólunk VALAKI a Deákban megjelenés, szlovák nyelvű Londonsztori megjelenés, ami egyben életem első külföldi kiadása is, egy hatalmas (számomra bakancslistás) együttműködés lehetősége, és Év Könyve díjas Mindig történik VALAMI a Deákban. Felsorolni is nehéz, mennyi mindent hozott és adott 2025, én pedig szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem volt ebben az évben, köszönöm a rengeteg támogatást, szeretetet, és azt, hogy együtt örültetek velem a mérföldkőnek számító pillanatokban. Hihetetlen, ahogy végül alakult 2025, ami egyáltalán nem indult könnyen, sőt, valahol február környékén szinte teljesen el is engedtem, annyira elképzelhetetlennek tartottam, hogy ebből még bármi jó lehet, azok után, amit kaptam az év indulásával. Ha visszamehetnék a februári énemhez, biztos, hogy nem hinné el, de azért ezt mondanám neki: “Akarsz valami vicceset hallani? Nem? Nem baj, akkor is elmondom. Akármit is érzel most, az éved ennek ellenére, vagy EZEK MELLETT IS AZ EGYIK LEGJOBB LESZ”. És tényleg így történt, mert 2025 végül tényleg életem egyik legsikeresebb és szakmailag legmeghatározóbb éve lett, amiért nem győzök eléggé hálás lenni, és amit mindenkinek szívből köszönök. Ahogyan azt a mérhetetlen támogatást és törődést is, amit ebben az évben tapasztaltam. Nem telt el úgy hónap, hogy ne érdeklődtetek volna tömegesen arról, hogy hogy vagyok, ami sokkal, de sokkal többet jelentett egy egyszerű kérdésnél, és sokszor nyújtott támaszt és kapaszkodót, amit soha nem fogok elfelejteni. Hálásan köszönöm!

Összegzésként pedig ebben a bejegyzésben szeretném megválaszolni az olvasói kérdéseket a 2025-ös évemmel kapcsolatban, amit a karácsony előtt kirakott instasztorira írtatok nekem.

Szóval ez volt 2025-ben a…:

Moziban nekem a Rajtakapva volt az idei hatalmas kedvencem, nagyon szerettem a műfaját és a hangulatát is, sokszor megnézős filmem lett.

Al Pacino memoárja (Sonny Boy) volt idén az abszolút kedvencem, nagyon szerettem olvasni, ráadásul utána óriási újranézésben voltam a filmjeivel, és pótoltam a kimaradottakat is.

A Tud rólunk VALAKI a Deákban leg-leg jelenetének zenéje lett a legtöbbet lejátszott számom 2025-ben 😀

A fenti felsoroláson kívül, ami nem fért bele a YT music 5-ös listába, de rengeteget hallgattam és mindenképpen megjegyezném, az a The Cure – Friday I’m in love (a Cure-hoz idén egyébként is nagyon visszataláltam), Fontaines D.C. – I Love You, Yungblud – Zombie, Palaye Royale – Mr. Doctor Man, és MGK – Miss Sunshine száma.

Legnagyobb örömömre a Tud rólunk VALAKI a Deákban egészen elsöprő sikert ért el és hatalmas olvasói kedvenccé vált, azonban a külföldi kiadása miatt egyértelműen a Londonsztori az év, de lehet, hogy az egész pályafutásom legsikeresebb könyve is 🥹

Az, hogy idén megjelent egy regényem más nyelven, örök titkos vágyam volt, és ezzel hatalmas álmom vált valóra, illetve, ami még szintén legnagyobb elért célomnak számít, hogy folyamatban van egy lehetséges együttműködés, ahol a fiatalok mentális egészségének fontosságára és az ezzel kapcsolatos tennivalókra segítenék felhívni a figyelmet, aminél fontosabb szerepet nem is tudok elképzelni, és nagyon várom már, hogy részt vehessek benne.

Idén volt szerencsém élőben látni az Avenged Sevenfoldot, ami borzasztóan régóta bakancslistás koncerten volt, és annyira, de annyira vártam már, hogy koncerten is hallhassam a kedvenc számaimat, úgyhogy egyértelműen az volt az évem koncertje.

A két LL olvasók találkozója.

Hogy a Mindig történik VALAMI a Deákban megnyerte az Év Könyve díjat. Annyira sok fantasztikus dolog ért 2025-ben, hogy abszolút nem számítottam még egy díjra is az év végén.

Joker. Egyébként is az egyik legnagyobb kedvencem, de idén nagyon sokszor újranéztem.

Hogy a karácsonyi LL találkozón egy spontán olvasói közvéleménykutatáson, amiről csak később értesültem, Benedek elsöprő fölénnyel lett a legnépszerűbb LL fiú. Elképesztő, hogy mennyire nagy közönségkedvenccé vált, és alig várom a januári LL fiú szavazást. Egyértelműen döntőbe várom, és nagyon kíváncsi vagyok, hol lesz a 2. rész után :))

A Londonsztori megjelenése előtt a visszaszámlálás kártyák elkészítése a londoni helyszíneken. Imádtam minden pillanatát, és szerintem ez volt a legjobb megjelenés előtti koncepció, amit valaha kitaláltam egy könyvemhez.

Ejtőernyőzés a tenger felett. Spontán ötlet volt, de általában azok a legjobbak 😀 Óriási élmény volt.

Erről a háromról bármikor azonnal megmondom, hogy a 2025-ös évem 😀

Ez a szürke csíkos pulcsim, amit agyonhordtam 😀

A saját felöltött könyves képeim közül a Tud rólunk VALAKI a Deákban karácsonyi képe, amit a Deákon készítettem

Az olvasóktól kapott képek közül pedig a londoni Londonsztori fotók

Dover

Amikor a kezembe fogtam a Londonsztori szlovák nyelvű kiadását, és először lapoztam fel a könyvem, ami más nyelven jelent meg.

Amikor Tim Burton kiállításon voltam és láthattam az életművének kiállított darabjait. Mivel gyerekkorom óta az egyik kedvenc rendezőm, elképesztően nagy élmény volt a kiállítása 🥹

Hogy mennyi LL találkozós barátságról írnak nekem a résztvevők. Ez annak idején, a korábbi eseményeken is a legnagyobb büszkeségem volt, és hihetetlen látni, hogy a visszahozott rendezvényen a mostani olvasók is ugyanarról számolnak be. Nem tudom elmondani, hogy milyen boldog vagyok ettől.

Az év második felében Izának a Nem egyszerűből 😀

A családom, barátaim, ismerőseim, írótársaim, és az olvasóim támogatása, valamint a dolgok megvizsgálása, akár külső szemlélő bevonásával, de erről még később írok pár gondolatot. Ja, és sokat segített még ez az idézet egy általam nagyon kedvelt filmből. Ez a screenshot régóta a telefonomban volt, de érdekes módon idén először értettem meg tökéletesen a jelentését, amikor a saját bőrömön tapasztaltam. Hogy néha ez van és kész.

Nem reagálni valamire, akkor sem, ha tombol az igazságérzetem, hanem hagyni. Ez volt a legkeményebb megpróbáltatásom ebben az évben, és nagyon sokszor köszönhetem a környezetemnek, ismerősöknek, és ismeretleneknek is, hogy meggyőztek ennek a helyességéről, és nem követtem el hibát.

2025-ben talán nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe David Lynch, aki egész életemben az egyik kedvenc rendezőm volt (olyannyira, hogy az ő kéznyomata a háttérképem is) és akinek idén újranéztem a műveit, plusz rengeteg interjút, behind the scene jelenetet, és persze a pandémia alatti időjárás jelentéseit, aminek legikonikusabb jelenetét mondanám a kedvenc idézetemnek, nem csak idén, hanem valaha 🥲

The Verve – Bitter Sweet Symphony 🙂

Maximális 10, álmodni sem mertem volna a feléről sem annak, ami idén megtörtént velem.

Azt hiszem, hogy nagyjából mindenki tudja, mit felelnék erre, és nem fogok hazudni, idén nagyon sokszor kapaszkodtam ebbe az év végi bejegyzésbe, hogy itt majd kiadom magamból a gondolataimat az egyik korábbi könyvsorozatom körüli negatív történésekkel kapcsolatban, és nagyon sokszor vártam ezt a pillanatot a teljes tehetetlenség és döbbenet közepette, de… De végül itt vagyunk 2025 végén, én pedig úgy döntöttem, megfogadom a tanácsokat, és nem mondok semmit, nem reagálok, és továbbra is hagyok mindent, egyet kivéve. Összesen egy dolgot szeretnék megosztani erről. Mégpedig, hogy mi segített, és hogy vészeltem át a nehéz napokat, hátha segítek vele másoknak, és találnak megoldást abban, ahogy én csináltam, és hogy mit csináltam.

Beszéltem róla, és segítséget kértem. Ezt tettem, egész évben, végig, unásig. És ez a két dolog elengedhetetlen része volt annak, hogy nem mentem teljesen tönkre mentálisan attól a stílustól, a gúnyolódástól, és folyamatos alázástól, aminek (mint sokan felhívták rá a figyelmem) egyszerűen csak könnyű célpontja az évtizeddel korábban írt és akkor játszódó ifjúsági regényem, és ebből adódóan a hozzáértők szerint könnyű ugródeszkája az ismertségnek. Ehhez nekem nincs publikus hozzáfűznivalóm, viszont meg kellett élnem és fel kellett dolgoznom, de mivel egyedül nem ment, ezért nagyon sokakkal megosztottam a problémámat. Talán ez a legfontosabb tanácsom mindenkinek, akinek hasonló gondja van, vagy folyamatos negatív hatás éri. Beszéljen róla sokat, sokmindenkinek. Én ezt tettem, és soha nem lehetek elég hálás azoknak, akik meghallgattak és újra és újra elláttak tanáccsal. És ha valaki azt gondolná, könnyű nekem, mert biztos sokakhoz fordulhattam, ez csak részben igaz. Mármint az a része igaz, hogy szerencsére sokmindenkihez fordulhattam, de egyáltalán nem könnyebb nekem, mert sokkal nehezebben hiszik el valakiről, hogy problémája van, akiről nem gondolják, hogy problémája van. Nekem például majdnem minden első beszélgetésem erről úgy kezdődött, hogy a másik fél azt mondta, nem gondolta, hogy ilyen engem érdekel, vagy foglalkozom vele, és nekem minden alkalommal el kellett mondanom, hogy dehogynem, nincs olyan, hogy az embernek nem esik rosszul valami új, amit még nem szokott meg. Mindig van egy szint, egy ingerküszöb, amit át lehet lépni. És amikor nálam megtörtént, akkor beszéltem, beszéltem és beszéltem róla. Először csak a családommal, aztán a barátaimmal is, majd bevontam az ismerőseimet, de néha olyanokat is, akikkel személyesen nem is ismerjük egymást. És ez is nagyon fontos tanácsom, hogy amikor úgy érzi valaki, hogy ugyanazokat a köröket futja, és már nem akarja ismét fárasztani azt, akit már fárasztott valamivel, akkor tágítsa a kört, és vonjon be másokat is. Én legalábbis ezt tettem, mert arra gondoltam, hogy oké, a jelenlegi helyzetemben mégis mi a legrosszabb, ami történhet? Maximum nem érdekel valakit, vagy nem hallgat meg. Az is teljesen oké. Viszont, és ez a legmeghatóbb az egészben, nem volt ilyen, sokkal, de sokkal empatikusabb volt mindenki, mint remélni mertem, és olyanok is foglalkoztak egy-egy kérdésemmel, és segítettek felvázolni, hogy mi a pszichológiája, akikről nem is gondoltam volna, mégis rögtön válaszoltak az üzenetemre, ami elképesztően sokat jelentett. Ez volt a legpozitívabb dolog számomra 2025-ben, hogy senki nem fordított hátat nekem, hanem a saját véleményével és meglátásával hozzátett ahhoz, hogy könnyebben kezeljem a dolgokat. Amivel nem csak sokféle támogatást, de sokféle reakciót is kaptam. Volt, akivel együtt idegeskedtünk a dolgokon, de volt, aki megnevettetett, más pedig rávilágított olyanra, ami nekem nem jutott volna eszembe, mert például nem értek a videós tartalomgyártáshoz, ő pedig nagyon, mert ő a legjobb benne. Írtam neki ismeretlenül, ő pedig válaszolt, és megnézte mi a helyzet azzal, amit mondok. Mindenki segített, akire ráírtam, de ez csak úgy derült ki, hogy meg mertem próbálni a segítségkérést. Ezért fontos, hogy ne nézzünk szembe egyedül a problémáinkkal, és saját tapasztalat, hogy merjünk segítséget kérni, osszuk meg másokkal, ami bántás ér, és beszéljük ki azt, ami nyomást tesz ránk, mert egyszerűen többen könnyebb. Én pedig köszönöm nekik az egész éves megértő, türelmes támogatást, és persze az olvasóimnak is, akik anélkül is ott voltak velem, hogy bárhol megosztottam volna ezeket a nehézségeket. Tudtak róla maguktól is. Én pedig dátum szerint tudom, hogy melyik “hogy vagy?” üzenet miért érkezett. ❤️♾️❤️

Azt hiszem, hogy felsorolni is hosszú, mennyi meghatározó pillanatom volt 2025-ben, és mennyi mérföldkőhöz érkeztem meg teljesen váratlanul, amik közül sokról csak álmodni mertem korábban. Elképesztő év volt.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, köszönöm, hogy velem és a könyveimmel tartottatok! 2026-ban folytatjuk, az év második felében érkezik a Belvárosi Deák sorozat 3. kötete, és készülök egyrészes regénnyel is.

Csodás 2026-ot mindenkinek!