Ilyen volt a Könyvfesztivál 2023

Véget ért az idei Könyvfesztivál, ami minden túlzás nélkül életem eddigi egyik legjobb élménye volt, amiért borzasztóan hálás vagyok, és mindenkinek nagyon köszönöm. Annyira intenzív volt, és annyi pozitív impulzus ért, hogy biztosan időbe telik majd feldolgoznom, de valamennyire megpróbálom összefoglalni ebben a bejegyzésben, hogy mi történt az elmúlt négy napban.

A csütörtök és péntek főleg az L&L pavilonról szólt, mert a júniusi Könyvhét után az L&L ismét kiállítóként vett részt a könyves eseményen, amire szörnyen büszke vagyok, és szerintem megint csodaszép lett a pultunk.

Nagyon sok munka és készülődés előzte meg a Könyvfesztet, így külön köszönöm mindenkinek a sok-sok pozitív visszajelzést az L&L pavilonról, és hogy ennyien érdeklődtetek a négy nap alatt. Minden, ami a fesztiválon elfogyott, és már nem tudtak adni belőle (Remek, kiegészítő termékek stb.), elérhető a könyvesboltban és a webshopon is.

A szombati napon volt a dedikálás, ami minden várakozásomat felülmúlta, még a híressé vált Könyvhetes sort is túlszárnyaltuk, aminek következtében fél 11-ig írtam alá, ami azt jelenti, hogy az olvasók és kísérőik több, mint hat órát várakoztak. Nem győzöm eléggé meghálálni azt a mérhetetlen türelmet és kitartást, amit az ilyen eseményeken tapasztalunk, hogy több órán át jó a hangulat, és mindenki kedves egymással. Elképesztőek vagytok, és köszönöm nektek! Külön szeretném megköszönni a kísérőknek, családtagoknak, barátoknak és barátnőknek, hogy kivárták a sort.

A szombati napról még szeretnék megjegyezni valamit, ami egy olyan élmény volt számomra, ami örökre velem marad. Valamikor este negyed 10 körül, amikor még tartott a dedikálásom, meglátogatott Valérie Perrin, a Másodvirágzás, A vasárnap koldusai és a Trió szerzője, így sikerült személyesen is találkoznunk. Hálásan köszönöm az Európa kiadónak, akik tudták, hogy hatalmas kedvencem az írónő, és mivel nem tudtam részt venni a dedikálásán, megleptek. Elmondhatatlanul nagy megtiszteltetés, a találkozás pedig életem egyik legszebb pillanata volt.

 

És alig, hogy véget ért a szombati nap, jött a vasárnap, aminek a programja pódiumbeszélgetés volt Lakatos Leventével. A nagy érdeklődésre való tekintettel helyszínváltozás is történt, átraktak minket egy nagyobb terembe, és 13h-kor elkezdődött az 50 perces beszélgetés. Nagyon köszönöm Leventének, hogy segített feloldódni, rettenetesen izgultam, de minden zökkenőmentesen ment, és egy jó hangulatú és őszinte, amolyan igazi komfortbeszélgetés alakult ki, ami egyrészt annak köszönhető, hogy tizenhárom éve nagyon jó barátok vagyunk, másrészt pedig természetesen Levente profizmusának, amit a Podcast csatornáján is hétről-hétre bizonyít.

A beszélgetés teljes terjedelmében visszanézhető: (ha itt az oldalon szeretnétek megnézni, telefonon elvileg rendesen megjelenik, tableten pedig a videóablakra kattintva a jobb alsó sarokban lévő nyíllal tudjátok kinagyítani)

Az 50 percbe sok téma belefért, esett szó a sorozataimról, az egyrészesekről, az elmúlt tizenhárom év mélységeiről és magasságairól, a többi szerzőhöz fűződő kapcsolatomról, a közösségi oldalakról, és először beszéltem arról is, hogy annak idején mi vezetett arra, hogy megváltam a Twitter oldalamtól, és váltottam a kevésbé személyes felületekre. A beszélgetés ezen része nem volt előre leegyeztetve, spontán terelődött rá a szó, én pedig erről most az egyszer szerettem volna beszélni, amivel kapcsolatban köszönöm a megértést, és bízom benne, hogy akit magyarázat nélkül hagytam akkoriban, most utólag megérti a döntésem okát. 

A beszélgetésben beszéltünk még a TikTokról (általánosságban, és külön az enyémről is), a könyvpiac telítettségéről, valamint arról is, hogy jövőre két könyvet tervezek megjelentetni, azonban ezen már könnyen változtatok, ha úgy érzem, sok vagyok, vagy nagyon zsúfolt a kínálat. 

Végül pedig szó volt a novemberben megjelenő Nem egyszerűről, ami az elmúlt napokban kicsit háttérbe szorult a Könyvfesztivál miatt, de legnagyobb boldogságomra előrendelési sikerlistán szerepel a Librin és a Lírán is, továbbá elérhető belőle aláírt példány matricával az L&L webshopján. 

Ezzel zártuk a beszélgetést, illetve nem teljesen… 😀 A vége volt a legviccesebb, mert, tekintve, hogy nagyon izgulós vagyok, és nehezen tudom lereagálni azt, ha nagyon a figyelem középpontjában vagyok, előre megbeszéltük, hogy ne nagyon tapsoltassunk engem, mert nagyon zavarba jövök tőle, ezért Levente úgy gondolta, attól kevésbé feszengek, ha mindenki azt kiabálja egyszerre, hogy “szeretünk Laura”. Természetesen ettől extrán beszorongtam. :DD Ez látható is a videó végén, valamint szerintem az is, hogy mennyire, de mennyire nagyon boldog voltam. 

Köszönöm mindenkinek az elmúlt napokat, életreszóló élmény volt!

Most hagyok erre egy kis időt, mert van mit feldolgoznom, novemberben pedig érkezik a Nem egyszerű!