Nem egyszerű – részlet a könyvből
Két hónappal a megjelenés után még mindig Libri, Líra és ebook sikerlistán a kötet, amit hálásan köszönök! Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy ennyire népszerű Iza kaotikus története, amibe most hoztam egy kis betekintést egy Nem egyszerű részlettel :)) Jó szórakozást hozzá.
Nem egyszerű
részlet a könyvből
„ – Toffifeet? – kínálta felém.
– Nem, köszi – ingattam a fejem. – Amúgy te nem…?
– Hétfőtől fogyózom.
– Hétfő van – emlékeztettem.
– Következő hétfőtől – reagálta le ennyivel, miközben én biccentve újra Dávid asztala felé pillantottam. – Nem jött meg az előző negyven másodpercben sem – segített ki Hajni, és egy újabb szemet pattintott ki a dobozból, amit ráérősen a szájába dobott.
– Nem, én csak… – fordultam vissza, és tehetetlenül az asztalra hajtottam a fejem. – Csak pokoli volt az elmúlt hét, és… Pont most nincs támaszom.
– Mhér, én mhi vhagyok? – kérdezte teli szájjal.
– Nem, ne értsd félre – szabadkoztam. – Az vagy, persze, de nem úgy, mint Dávid.
– Hát úgy tényleg nem.
– Ezt hogy érted? – kérdeztem.
– Gondolj bele – vonta meg a vállát. – Totál kivagy egy hete.
– Igen, Csanád eltűnése miatt – bólintottam.
– Meg még mi volt pont akkor? – kérdezte a szemöldökét vonogatva.
– Jaj, nem, dehogy – legyintettem, tudva, hogy Dávid elköltözésére gondol.
– Azt mondod – vette ki a csokikat egyesével –, nem érdekel, hogy ennyire rövid idő alatt összeköltözött valakivel, ilyen nagy az idill, és ennyire jól megvannak?
– Nem – válaszoltam, de tudtam, hogy Hajni átlát a hazugságomon. – Jóóó – forgattam a szemem. – Jó, talán egy kicsit furcsállom – ismertem el. – De örülök a boldogságának.
– Tényleg? – kérdezte.
– Persze. Jó barát vagyok – bólogattam. – Legjobb barát – javítottam ki.
– Akkor nincs benned semmi kis féltékenység vagy sértettség a mellőzésed miatt.
– Nem, semmi – ráztam meg a fejem.
(…)
– Oké – kezdtem. – Oké, tegyük fel, hogy az elmúlt hét napban esténként bútorszerelgetés közben volt időm gondolkodni, megvizsgálni a dolgokat, az érzéseimet, hogy bánt-e valami, és ha igen, az vajon miért.
– Még mindig nincs összeszerelve a bútorod? – ragadta meg a lényeget, aztán rögtön rá is döbbent, hogy ez most nem fontos, ezért legyintett. – Bocs, folytasd.
– Szóval – mondtam. – Az önvizsgálatom alatt felmerült egy-két aggasztó kérdés.
– Például?
– Például… Nem tudom. Például szerinted létezik, hogy többet érzek Dávid iránt a barátságnál? – kérdeztem tanácstalanul, amire Hajni helyeslőn bólintott.
– Miért ne létezne? Dávidba amúgy is könnyen bele lehet esni, van ez a laza, szerkesztős stílje, ami eleve irtó szexi. Tudod, a toll a szájában, miközben gépel, lazán megold bármit, átküldi, ellenőrzi, mögéd áll a széknél, melléd hajolva nézi veled a monitort, aztán miután elmegy, te még szívod pár pillanatig az illatát…
– Ömmm. Hajni – szakítottam félbe. – Koncentrálhatnánk rám? – kértem.
– Ja persze, bocs, elkalandoztam. Szóval miért ne létezne, hogy többet érzel iránta? Minden okod megvan rá. Most soroltam fel őket.
– Először is, ezek a te okaid voltak – gondoltam át.
– De adod őket – erősködött, amire nem tudtam mást reagálni, csak beismerni.
– Jó, igen.
– Ráadásul, ha valaki, akkor te tényleg közel állsz hozzá, elképesztő jó köztetek a dinamika és a kémia, tipikusan a „félszavakból is” emberek vagytok egymásnak, úgyhogy teljesen időszerű volt már, hogy belásd, ez simán több kéne, hogy legyen köztetek barátságnál.
– De ez hülyeség. Ismerem, amióta élek, és soha nem jutott eszembe, hogy beleszeressek. Miért pont most történne meg? Amikor szemmel láthatóan boldog egy komoly kapcsolatban?
– Hát mert szemmel láthatóan boldog egy komoly kapcsolatban – közölte egyszerűen. – Pont ez a bajod. Gondolj bele. A korábbi, nagybulis, haveros, meccsnézős, „magam ura vagyok, és senki nem veheti el a szabadságom” Dávid hirtelen odacuccolt a barátnőjéhez, délutánonként a Hemingway helyett egyenesen hazamegy, ami most nem a környéken van, hanem Óbudán, és tökre külön életet él. Nálad pedig bekapcsolt a vészjelző, mert érzed, hogy az eddigiektől eltérően ez most valami más. Ami felébresztette benned a szunnyadó, talán még számodra is ismeretlen érzéseket, és elöntött, mint egy cunami.
– Ne már – néztem rá unottan. – Beleestem a gyerekkori legjobb barátomba? Ez mennyire klisés? – fújtattam a fejemet ingatva.
– Klisés, nem klisés, ez van. Csak kétféle emberbe szerethetsz bele. Akit már ismersz, vagy akit majd ezután ismersz meg. Több opció nincs. Ötven százalék esély van mindkettőre. Te az első ötvenbe tartozol.
– Hm – gondoltam át. – Eléggé szakértője vagy a témának.
– Viccelsz? Mindennap ilyeneket szerkesztek. Nézd csak – fordította felém a monitorját. – Azt hiszed, egyedi eset vagy? – kattintgatott, mire egymás után felugrottak a könyvborítók. – Ezek itt mind erről szólnak.
– Azta. Mindegyik?
– Aha. Az összesnek ugyanez a sztorija. Belezúgtam a legjobb barátomba. Mindnek ez a kiindulása, csak a végkifejlet különbözik.
– Hogy érted?
– Hát ezekben összejönnek a végén – mutatott a felső sorra. – Ezekben nincs happy end – mutatott eggyel lejjebb, a második sorra.
– Úgy látom fele-fele az arány – állapítottam meg.
– Igen, nagyjából – értett egyet.
– És azok? – mutattam a harmadik sorra.
– Ezek? – nézett rá ő is. – Ezekben valaki meghal – legyintett.
– Ígéretes – dünnyögtem. – Basszus, miért kellett most ez nekem? – túrtam két kézzel a hajamba. – Nem elég, hogy eltűnt a színészem, romokban a lakásom, a szomszédok fenyegetnek, megint elfelejtettem felhívni a szüleimet, még arra is most kellett rájönnöm, hogy az életem legfontosabb embere pont akkor találja meg a boldogságot, amikor rájövök, hogy én akarok az lenni, akivel megtalálja – panaszoltam. – Mondj erre valamit.
– Hát – piszkálta Hajni a fogát a nyelvével a beleragadt karamella miatt. – Ha megírod ezt könyvben, szerkeszthetem?
– Tiéd – ígértem meg.
– Kösz.
– Sziasztok – lépett hozzánk Dávid hirtelen.
– Shia – intett Hajni, még mindig a csokival bajlódva.
– Szia – néztem felé. – Mi újság? – kérdeztem cseverésző hangon.
– Minden oké – felelte. – Nálad?
– Minden csodás – válaszoltam.
– Tényleg? Miért, megvan a színész? – érdeklődött.
– Azon kívül minden csodás – korrigáltam, amire Dávid egy „basszus” grimasszal reagált, aztán a gépemre nézve megrázta a fejét.
– Megint elállítódott? – kérdezte, majd mellém hajolva megragadta az egeret, és kattintgatni kezdett, miközben én Dávidra pillantottam, aki a vállam felett, közvetlenül az arcom mellől nézte a monitort. Elkapva róla a tekintetem a szemközt ülő Hajnira néztem, mert éppen megragadta a pólója nyakát, és kissé felhúzva azt tátogta, hogy szagoljam meg, folyamatosan Dávid felé biccentve.
– Hagyd már – szóltam neki.
– Tessék? – kérdezte Dávid rám pillantva.
– Hogy jó már? – köhintettem.
– Mindjárt, még ezt itt, és… – mondta. – Jó. Szólj, ha megint elmegy – állt fel.
– Köszi szépen – mosolyogtam rá, mire egy „semmiség” mozdulattal viccesen meglökte a vállamat, aztán elment az asztalához.”
Részlet innen: Leiner Laura – Nem egyszerű
A könyv megvásárolható minden könyvesboltban, és ebook áruházban.
Hamarosan pedig a Nem egyszerű szereplők is megmérettethetik magukat, mert január végén jön az Instagram oldalamon évente hagyományosan megrendezésre kerülő KEDVENC LL SZEREPLŐ szavazás. (Nagyon kíváncsi vagyok a tavalyi verseny óta megjelent 40 nyári nap és Nem egyszerű szereplők helyezésére. Főleg Hajniéra 😀 ) Érdemes tehát követni az instát, a hónap végén ötödik (!!!) alkalommal szavazhattok a kedvenc LL szereplőkről, idén már Szakóékkal és Izáékkal kiegészülve.